Többet érdemelsz egy számlázó programnál

KKV Ügyvitel

A (szak)ember tragédiája

2015. szeptember 15. - Hertay Ákos

Egy vidéki konferencián, amikor a szünetben éppen toltuk az aprósüti-kávé kombót, szóba elegyedtem egy kedves hölggyel. Miután meséltem arról, miért vagyok itt, és mivel foglalkozom, sajnálatát fejezte ki, hogy nem találkoztunk előbb, mert pont most vettek egy készletkezelő-számlázó programot, csakhogy valami nem jó vele. A telefonos support sem érti mi a bajuk, de nem tudnak vele számlázni. Gondoltam, ha már leautóztam 100+ kilométert, felajánlom neki, hogy ingyen és bérmentve ránézek, hogy mi lehet a gond. Így is lett.

A konferencia végén elmentünk a férje vállalkozásához, a bicikliboltba. Gyorsan bemutattak az ügyvezető igazgatót, aki éppen láncot cserélt egy állványra helyezett biciklin. A számítógépnél egy főként eladással megbízott alkalmazott állt, ő mutatta meg, mire jutott a "csináld magad" szoftverbevezetéssel.

A problémára hamar fény derült: nem használtak bizonylatokat a rendszerben, hanem a cikk űrlapján a mértékegység mezőjébe írogatták be manuálisan a készletet. Igazán kreatív megoldás volt, előtte ilyennel még nem találkoztam. A probléma felismerés után elkezdtem elmutogatni, hogy hogyan is kellene ezt helyre tenni, mi lesz a teendő, ha áru érkezik, ha eladás van számlával, vagy csak blokkra, és odaszóltam az ügyvezető igazgató úrnak, hogy jöjjön, mert nem árt, ha ezekkel ő képben van. Erre olyat mondott, hogy még mostanában is felsírok tőle álmomban:

"Nem azért csináltam egy céget,
hogy a számítógéppel b.szakodjak,
hanem mert szeretek biciklit szerelni"

 

Azzal hátat fordított nekünk, és ment vissza láncot cserélni...


Azóta számos alkalommal találkoztam a jelenséggel: kiváló szakemberek (programozók, kereskedők, marketingesek, szakácsok, stb) az alkalmazotti létből kitörve pár millió forintért ügyvezetővé avanzsálják magukat, kialakítanak egy privát játszóteret, majd vagy szenvednek a rengeteg járulékos teendőtől, vagy egyszerűen magasról tesznek rá.

Csakhogy ez sajnos nem így működik, a házi feladatot is meg kell csinálni. Mindenkire ugyanúgy vonatkoznak a szabályok, egy hatósági ellenőrzés során senkit nem érdekel majd, hogy a cégtulaj/vezető mennyire kiemelkedő koponya a maga szakterületén. Bevallásokat, nyilvántartásokat, határidőket kérnek majd számon és minél jobban elszabotáltuk ezeket, annál jobban kockáztatjuk, hogy a családi ezüstből létrehozott vállalkozás a büntetési tételek miatt egyszerűen megy a lecsóba.

will_code_html_for_food.jpg

Ráadásul a kiváló szaki nehezebben is talál magához mérhető segítőket, tehát az ő tudása lesz a szűk keresztmetszet. Mivel alapvetően azért csinált céget, hogy ő dolgozhasson, ezért nem delegálja a feladatokat és előbb vagy utóbb frusztrálódni kezd, hogy a kollégái nem csinálnak semmit, miközben ő beleszakad a napi 16 órás munkavégzésbe. Ismerős?

Nem az enyém az alapgondolat, még 2009-ben olvastam Michael E. Gerber - A vállalkozás mítosza című könyvben, amit jó szívvel ajánlok megfontolásra:


Nem elég hogy kiváló szakember vagy, egy személyben mindig újító vállalkozóvá és mindent átlátó és irányító menedzserré IS kell válnod.


Ha céged van, a cégeden dolgozz, nem a cégedben.

 

Szomorú, de el kell fogadni: a profi séf sem főzöget kedvére a konyhában.

A bejegyzés trackback címe:

https://kkv-ugyvitel.blog.hu/api/trackback/id/tr877774614

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

halaloszto 2015.09.15. 22:32:32

aki szakértőkénet akar kiteljesedni, annak muszáj alkalmazottnak lennie. a cégvezetés egy külön szakma. ha nem ért hozzá, akkor előbb utóbb megbukik. ha ért hozzá, akkor meg azt kell csinálni, és elfelejtheti az eredeti szakterületét.

Vajk

Izo 2015.09.15. 22:54:34

Talán nem így lenne, hogyha az alkalmazottként dolgozókat nem zsigerelnék ki, mind anyagilag, mind emberileg. A nem tapló cégvezető ritka, mint a fehér holló.

kzsoltk 2015.10.01. 14:48:06

Egy ügyvezetőnek / vállalkozónak ma már nagyon sok mindenhez kell érteni egyszerre. Michael E. Gerber említett könyvében nagyon jól rávilágít arra, hogy egyszerre kell legyen szakember, menedzser, és vállalkozó. Én azért nem látom olyan sötéten a dolgot, hogy szinte minden cégvezető / ügyvezető kizsigerelné az alkalmazottait, annak ellenére, hogy kénytelenek racionálisan gazdasági szempontokat is figyelembe véve dönteni. Egy ügyvezető / vállalkozó önmagában semmit sem ér, csak amennyit az általa összefogott csapattal el tud érni.

És hát tény, hogy eltartja az alkalmazottait, munkát és fizetést ad nekik. Neki kell kigazdálkodnia, a munkabért is. Senki nem születik ügyvezetőnek, de aki szereti csinálni, az folyamatosan tanul és fejlődik.

Persze biztosan sok "tapló" cégvezető van, de sok nagyon ügyes cégvezető van, akik jól csinálják, amit csinálnak, és inkább Ők azok akikre figyelni kell.