Éppen szügyig gázolok egy migrációban, plusz az ügyfélnél ezen felül három fronton végzünk webáruház-ügyviteli rendszer integrációt:

- a weboldal jelenleg is összeszedi 5-8 nagyker 30.000 termékes kínálatát, majd megjeleníti, gyakorlatilag saját magát tartja karban. Nos, ezt szépen leszinkronizáljuk a számlázó programba nekik, hogy ne kelljen a termékeket létrehozniuk, ha rendelést szeretnének rá felvenni vagy ajánlatot szeretnének adni.

- a nagykerek készletinformációkkal is ellátott árlistáit (amit napi szinten tesznek közzé) szintén automatikusan frissítjük. Így azonnal láthatják, ha ajánlatot szeretnének adni bármire vagy vásárolnának, hogy melyik beszerzési forrásnál hány darab van raktáron és milyen áron.

- a weboldalon leadott rendeléseket, ajánlatkéréseket a Megrendelem gomb lenyomását követő 2 percen belül emberi beavatkozás nélkül rögzítjük a rendszerben, természetesen ha előtte nem létezett az ügyfél, akkor azt is létrehozzuk.   

- emellett természetesen a régi rendszerből áthozunk korábbi adatokat, többek között a vevő/szállítói adatbázist

Most inkább nem untatnék senkit az integráció során felbukkanó problémákkal, inkább egy kedves kis történetet osztanék meg, ami akkor jutott eszembe, amikor kiadtam feladatként az amúgy elég zilált és hézagos partnertörzs rendbetételét. Persze elsőre senkinek nem tetszett a feladat, elsőre nem értették miért akarom húzni az időt, miért nem másolom át egy-az-egyben. De végül belátták, hogy ez egy csúnya nagy csontváz a szekrényben.

Szóval:

A cápamama tanítja a kis cápát vadászni.
Odaúsznak egy strandhoz, nézik a fürdőzőket, majd a mama így szól:

- Először megközelíted, és két kört teszel meg körülötte. Aztán kicsit közelebb mész, egy picit beleharapsz, majd egy kicsit eltávolodsz és vársz két percet. Újra megközelíted, a farkaddal megcsapod, hogy repüljön egy jó nagyot. Na, ezután rárontasz és elkapod.

- De minek annyi időt vesztegetni, mikor rögtön meg is ehetném?

- Hát... éppen lehet úgy is...

De akkor a kakit is meg kell enni!