Egyetlen jó dolog van abban a folyamatban, amikor az ember az évekig használt és megszokott számlázóprogramjáról másik rendszerre vált.

A nagytakarítás lehetősége.
Nagyjából minden más a szívás kategóriába tartozik.

Mivel visszamenőleg elég macerás, időrabló vagy akár lehetetlen struktúrát vinni a működésbe, ezért fontos, hogy már az új rendszer bevezetése előtt leszögezzük, melyek azok a hibák, amiket nem akarunk újra elkövetni.

Például én az egyik előző munkahelyemen tapasztaltam, hogy a számlázóprogramban a termék azonosítására a szoftver által generált cikkszám szolgált. Ez már rövid távon is orbitális hibának bizonyult, hiszen rajtunk kívül senki sem ismerte fel a FAK0058 kódban a Kapanyelet. 

Még az sem, akitől vettük.

Mivel azonos rendeltetésű termékből meglepően sok nagyon hasonló akad, ezért hidegfront átvonuláskor olyan jelenségekbe is belefutottunk, hogy a kolléga -- mivel nem tudta egyértelműen azonosítani a terméket -- új cikkszámot és leírást kreált, és szépen elkezdtek gyűlni az egymástól megkülönböztethetetlen Kapanyelek a cikktörzsben.

De ez csak a kisebbik baj volt, a nagyobb csak később jelentkezett, amikor az azonosíthatósági hiányosságnak köszönhetően elkezdte keresztbe bevételezni a különböző verziókat, és egy idő után végleg mindent elveszítettünk, aminek köze volt egy későbbi rendes leltárhoz vagy statisztikához. Egy idő után már csak azt nézték a kereskedők, hogy olyan kapanyelet számlázzanak, ami készleten van, függetlenül attól, hogy mennyi köze van a valósághoz.

Később, amikor egy vérfürdővel felérő teljes leltárt követően átálltunk egy nagyobb rendszerre, az első dolgunk volt a gyártói cikkszámot használni a cikkek egyedi azonosítójaként (a vonalkód is jó, de azt ritkábban ismert a cikktörzsbe rögzítés pillanatában). Ha ez a számsor egy 10 literes piros pléhvödröt jelölt, akkor biztos, hogy a beszállítótól rendelve legközelebb is pontosan azt kaptuk.

Akkor is, ha következő alkalommal másik beszállítótól rendeltük.