Korábbi blogpostunkban már foglalkoztunk a kérdéssel, hogy mi történik, ha az ügyfelünk nem fizette ki időben a neki kiállított számláinkat: minden egyes késedelem után 40 EUR tartozása keletkezett. Megbeszéltük azt is, hogy erről a behajtási költségátalányról a szerződésben érvényesen lemondani nem lehet.

Kivételes esetben viszont előfordulhat, hogy mi estünk késedelembe. Ahogy mondani szokás, a pénz egy dolog. De hogy milyen brutális adminisztrációs terhet kaptunk ezzel a nyakunkba, abba szerintem kevés cégvezető van tisztában, májusban pedig már késő lesz ezen vergődni.

A jogosultnak (aki a számlát kiállította) igazából egyszerű dolga van: a fenti összeg késedelmenként automatikusan jár, nem kell külön követelnie és mint ilyen nem is kell nyilvántartania követelésként a könyveiben.

A kötelezett (aki csúszott a fizetéssel) viszont rendesen beáll a pofonfa alá: mivel az összeg automatikusan keletkezett a késedelemmel, ezért ki kell számolnia -- kötelezően -- hogy a partnereit mennyi behajtási költségátalány illeti meg. Ráadásul ezen tartozásokat külön, a késedelem első napján érvényes MNB árfolyam alapján forintosítania is kell. Miután ezzel elkészült, a teljes összeg bekerül az egyéb ráfordítások / kötelezettségek közé.

Igen, egy év alatt mondjuk összesen 100 db, akár egy napot csúszott számla esetén

több mint 1.200.000 Ft-tal lehúzza a mérleget,

és nem is fog magától eltűnni. Három lehetséges út áll előttünk:

1. Összeszorított fogakkal kifizetjük

A jogosultak valószínűleg nagyon örülnének neki, de a fenti összeg duplájába mernék fogadni, hogy a legtöbb késedelembe esett cég nem fog élni ezzel a lehetősséggel. Mivel a késve fizetés főleg likviditási problémák miatt szokott bekövetkezni, ezzel a húzással a legtöbb érintett vállalkozás egyből kiakaszthatná a zárva táblát. Pedig könyveléstechnikailag is tiszta helyzetet teremt: az jogosultnak növeli az adóalapját, míg a kötelezettnek csökkenti.

2. Ott hagyjuk a mérlegben

Végül is, miért ne tehetnénk meg, konkrétan nem követelik rajtunk. Viszont ne lepődjünk meg, ha később a beszállítóink a mérlegünkre való hivatkozással csökkentik a hitelkeretünket, vagy a bank megtagadja a folyószámlahitel megújítását. Hogy a kivehető osztalékra milyen hatással lesz még évek múlva is, nem részletezem.

3. Szívhez szóló szép üzeneteket írunk a beszállítóinknak

Amiben emlékeztetjük őket a közös harcunkra, a legszebb közös pillanatokra, tulajdonképpen a jó üzleti kapcsolatunkra hivatkozva megpróbáljuk meggyőzni őket, hogy a mellékelt lemondó levéllel legyenek kedvesek  eltekinteni a pontosan kiszámolt követeléstől, hiszen ez nekik semmibe nem kerül. Tényleg nem. Nem keletkezik utána adó- vagy illetékfizetési kötelezettségük, mivel eddig sem szerepelt a könyveikben, ezért nem minősül elengedett követelésnek vagy ajándékozásnak. Sajnos ugyanez a kötelezett oldalán máshogy alakul, az ilyen módon elengedett összeg rendkívüli bevételként növeli az adóalapot, de ez még bőven méltányos összeg az első lehetőséghez képest.

 
Sejted, mekkora kapkodás lesz májusban és miért mondom, hogy ne hagyd az utolsó pillanatra?

(És ha már itt tartunk, ne felejtsd el meghálálni a könyvelődnek ezt az irdatlan mennyiségű plusz munkát!)


UPDATE: csináltam egy Excel táblát, amibe az adatokat bemásolva (partner, számlaszám, fizetési határidő, fizetés teljesítése) megvizsgálja, hogy volt-e késedelem és ha igen, akkor megállapítja a késedelem első napjának megfelelő átalányt. Ha kell, írj egy pár soros e-mailt és szívesen átküldöm a letöltés linkjét.

Tetszett a blogpost? Ne maradj le egyről sem, kövess minket Facebokon!