Egy vidéki konferencián, amikor a szünetben éppen toltuk az aprósüti-kávé kombót, szóba elegyedtem egy kedves hölggyel. Miután meséltem arról, miért vagyok itt, és mivel foglalkozom, sajnálatát fejezte ki, hogy nem találkoztunk előbb, mert pont most vettek egy készletkezelő-számlázó programot, csakhogy valami nem jó vele. A telefonos support sem érti mi a bajuk, de nem tudnak vele számlázni. Gondoltam, ha már leautóztam 100+ kilométert, felajánlom neki, hogy ingyen és bérmentve ránézek, hogy mi lehet a gond. Így is lett.

A konferencia végén elmentünk a férje vállalkozásához, a bicikliboltba. Gyorsan bemutattak az ügyvezető igazgatót, aki éppen láncot cserélt egy állványra helyezett biciklin. A számítógépnél egy főként eladással megbízott alkalmazott állt, ő mutatta meg, mire jutott a "csináld magad" szoftverbevezetéssel.

A problémára hamar fény derült: nem használtak bizonylatokat a rendszerben, hanem a cikk űrlapján a mértékegység mezőjébe írogatták be manuálisan a készletet. Igazán kreatív megoldás volt, előtte ilyennel még nem találkoztam. A probléma felismerés után elkezdtem elmutogatni, hogy hogyan is kellene ezt helyre tenni, mi lesz a teendő, ha áru érkezik, ha eladás van számlával, vagy csak blokkra, és odaszóltam az ügyvezető igazgató úrnak, hogy jöjjön, mert nem árt, ha ezekkel ő képben van. Erre olyat mondott, hogy még mostanában is felsírok tőle álmomban:

"Nem azért csináltam egy céget,
hogy a számítógéppel b.szakodjak,
hanem mert szeretek biciklit szerelni"

Azzal hátat fordított nekünk, és ment vissza láncot cserélni...

Azóta számos alkalommal találkoztam a jelenséggel: kiváló szakemberek (programozók, kereskedők, marketingesek, szakácsok, stb) az alkalmazotti létből kitörve pár millió forintért ügyvezetővé avanzsálják magukat, kialakítanak egy privát játszóteret, majd vagy szenvednek a rengeteg járulékos teendőtől, vagy egyszerűen magasról tesznek rá.

Csakhogy ez sajnos nem így működik, a házi feladatot is meg kell csinálni. Mindenkire ugyanúgy vonatkoznak a szabályok, egy hatósági ellenőrzés során senkit nem érdekel majd, hogy a cégtulaj/vezető mennyire kiemelkedő koponya a maga szakterületén. Bevallásokat, nyilvántartásokat, határidőket kérnek majd számon és minél jobban elszabotáltuk ezeket, annál jobban kockáztatjuk, hogy a családi ezüstből létrehozott vállalkozás a büntetési tételek miatt egyszerűen megy a lecsóba.

Ráadásul a kiváló szaki nehezebben is talál magához mérhető segítőket, tehát az ő tudása lesz a szűk keresztmetszet. Mivel alapvetően azért csinált céget, hogy ő dolgozhasson, ezért nem delegálja a feladatokat és előbb vagy utóbb frusztrálódni kezd, hogy a kollégái nem csinálnak semmit, miközben ő beleszakad a napi 16 órás munkavégzésbe. Ismerős?

Nem az enyém az alapgondolat, még 2009-ben olvastam Michael E. Gerber - A vállalkozás mítosza című könyvben, amit jó szívvel ajánlok megfontolásra:

Nem elég hogy kiváló szakember vagy, egy személyben mindig újító vállalkozóvá és mindent átlátó és irányító menedzserré IS kell válnod.

Ha céged van, a cégeden dolgozz, nem a cégedben.

Szomorú, de el kell fogadni: a profi séf sem főzöget kedvére a konyhában.